Ha összehasonlítottuk a partnerországokban fogyatékossággal élők szexuális felvilágosítással foglalkozó tanulmányait, az láthatjuk, hogy az Egyesült Királyság és Litvánia más partnerországokhoz (TR, ES, HU, GR, IT) képest magasabb szinten működnek.
A vizsgálat során az derült ki, hogy a partnerországok oktatási rendszerei különféle oktatási megközelítéseket alkalmaznak, ám az oktatási rendszerekben nincs szexuális felvilágosító program kimondottan a fogyatékkal élők számára.
Az oktatási rendszerben a fogyatékkal élők gondozóinak és nevelőinek a szexuális felvilágosítással, neveléssel kapcsolatos ismereteinek a hiánya (hogyan, mikor, milyen módszert alkalmazzanak,mik a hatékony felvilágosítás kritériumai) megnehezítik a fogyatékossággal élők számára a szexuális felvilágosítást. Az NWSA-(Education Sciences) által közzétett tudományos kutatás hangsúlyozza a szülők szerepét a szexuális oktatásban: „Tény, hogy a fogyatékossággal élő személyek szüleit a legtöbb esetben zavarja gyermekeik érdeklődése a szex iránt, s a szülők legtöbbször azt gondolják, hogy gyermekeik mindörökre olyan gyermekek maradnak, akiknek nem lesz szükségük szexuális ismeretekre, mert nem lesz szükségük szexuális élményekre, szexuális életre. Ebben az értelemben is a fogyatékkal élők tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érezheti magukat. Ezen kiszolgáltatottságot számadatokkal erősíti meg UNFPA 2014. évi népegészségügyi jelentése, ami kimondja hogy évente 91.000 fogyatékkal élő lány szül 18 éves kora előtt és háromból egy elrendezett házasság ezen populáció körében.A fogyatékkal élő lányok 68%-a van erőszaknak kitéve 18 éves koruk előtt, ami azt jelenti, hogy a fogyatékkal élő gyerekek három, négyszeres gyakorisággal lesznek szexuális bántalmazás áldozatai, mint nem fogyatékos társaik.